2011. okt. 8. 23:03 - írta "saját levében"6 komment
Jókai Mór svábhegyi kertjében ma a Duna-Ipoly Nemzeti Park lakik, társbérlőjével a PIM-mel. Az Irodalmi Múzeum eddig csak egy kis emlékszobát tartott fenn az egykori villa helyén álló irodaépületben, de október 7-én új kiállítás nyílt a felújított présházban. Én mint Jókai és a disznókörmös bableves rajongója elmentem a megnyitóra. Örömmel láttam, hogy a kert is megújult, tanösvényt alakítottak ki, azaz tájékoztató táblákat helyeztek el a sétányok mentén.
„Kertész vagyok, és ez büszkeségem”– mondta Jókai, amikor egy jeles vendégnek bemutatta terményeit. Állítólag senki nem emlékszik arra, hogy az író valaha is dicsekedett volna műveivel, vagy írói sikereivel, de gyümölcsire és borára annál inkább büszke volt. A birtokról így nyilatkozott: „Ez az én életemnek a föltétele.” Máshol pedig ezt mondta:„A szabad természet volt az én sokat írásomnak legfőbb, legmélyebb titka.”
Amit pedig hiába írt le szegény:
„Úgy akarom és meghagyom, hogy itt hagyjanak pihenni a Sváb-hegyen. El ne vigyenek a Kerepesi úti kertbe a sok dicsekvő márványoszlop közé… Tegyenek oda a négy fehérlevelű hársfám alá. A hársfák megőriznek engem, én meg a hársfákat.”
Szegényt nem hallgatta meg az utókor, oda temették a dicsekvő márványoszlopok közé. Néha kimegyek a kertjébe, ősszel pedig mindig elhozok néhány vadgesztenyét.
Az oroszlános kőpad állítólag eredeti
A témával kapcsolatban két olvasnivalót ajánlok. A „Kertészgazdászati jegyezetek”-et kevesen ismerik, pedig nagyon érdekes és szórakoztató mű. Ez megtalálható a Budapesti Negyed Jókairól szóló részeiben is – sok jeles tanulmány mellett.
Budapesti Negyed 57. 2007/3. Jókai Budapestje
Budapesti Negyed 58. 2007. 4. Budapest Jókaija
Petőfi Irodalmi Múzeum - Információk a kiállításról
