2011. okt. 2. 20:16 - írta phzs
Nagyon régen szerettem volna, ha magyar szerző ír egy ilyen könyvet, mint Szécsi Noémi. Így gondoltam kezdeni, de most hogy ezt leírtam, eszembe jutott, hogy lehet, számtalan ilyen könyv van, de én főleg angolul író szerzőket olvasok, eredetiben és fordításban, a magyarok közül pedig élvezettel kritizálok némelyeket (akiket nem is olvastam), konyhasós barátnőimmel együtt. Vagyis lehet, hogy nincs igazam ezzel a megállapítással.
Akkor módosítsuk úgy, hogy Szécsi Noémi: Nyughatatlanok című könyve éppen olyan, mint amilyennek én egy egy 2011-ben megjelent jó könyvet szeretnék. Vagyis
1. Van A-ból B-be tartó története
2. A nyelv, amelyet használ, megfelel a kornak, de a megírás idejének is
3. Szereplői egyéniségek, hús-vér figurák, jók-rosszak egyszerre
4. A cselekmény történelmi, kultúrtörténeti, társadalmi hátterét kellő mértékben megismerte a szerző
5. A fordulatokat megfelelő ritmusban adagolja az írónő, mindig többet enged tudni az olvasónak, de vannak olyan részletek, amelyeket nyitva hagy, és az olvasóra bízza őket
6. A könyv elolvasása után is ad elég gondolkozni valót
7. Mindezek írója magyar, nő és fiatal, aki nem hájpolja túl az írónőséget.
A regény az 1848-49-es szabadságharc emigránsai között játszódik, Biarritzban, Marseille-ben, Párizsban, Brüsszelben és Ostende-ben. A főszereplő házaspár nőtagja skót, így az ő számára a vándorlás egyik helyről a másikra nem hazafias ügy, hanem házasságának érzelmi részéhez tartozik. Képvisel egyfajta távolságtartást is azzal az életformával szemben, amelyet a férje otthon hagyott, és ő maga is kipróbált a forradalom előtt. Ahogy rosszabbodik a házaspár anyagi helyzete, úgy terhelődik meg a házasság is egyre több kimondott, és ki nem mondott konfliktussal. Aimee maga is tele van ellentmondásos emlékekkel még a házassága előttről, de ebben a helyzetben ezek az emlékek nem kaphatnak szót. Részben őrlik az asszonyt, de ugyanakkor erőt is adnak neki. A bizonytalan lét és az egyhangúság távolítja egymástól a házaspárt, a folyamatosan napvilágra kerülő családi titok (amely úgy tűnik, csak kettőjük előtt volt az) közelíti. Kérdés, mennyire. Követi-e a férjét Amerikába Aimee, vagy inkább az önállóságot választja, amelyet a nyelvtudása biztosít a számára, és amelyre nagyanyja példája is ösztönzi? Nem tudjuk meg. Azt sem tudjuk, hogy az ostende-i fürdőházban bekövetkező roham vetélés, vagy magzatelhajtás következménye, vagy egyáltalán, megtörtént-e valójában. A könyvet közvetlenül ezután záró véres vízió egyszerre jelenik meg a férjnek és a feleségnek. Ez ad egy kevés reményt arra, hogy maradt még bennük elég közös dolog (legyen az bármi) a házasságuk folytatásához.
Vagy nem.