2011. szept. 20. 19:08 - írta Millie3 komment
Kategóriák: könyvek, közös olvasás
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Vannak könyvek, amiket egy ülésben érdemes elolvasni. Ilyen Cormack McCarthy Útja, és ilyen Emma Donoghue Room-ja is. Mindkét könyv olyan, hogy bár elolvasásuk után a világ semmit sem változik, az ember sokáig mégis mindent más szemmel lát.
Te hogy érzed magad, ha ötéves gyerekeddel egy esős novemberi napon/hétvégén egész nap a lakásban kell maradnod, mert még kimozdulni sem érdemes? És akkor hogy éreznéd, ha hét évre zárnának be egy 4×4 méteres szobába?
A történetet Jack, egy ötéves kisfiú meséli el, aki mióta az eszét tudja, „a” szobában élt Anyával. Semmit nem tud az azon kívül eső világról, csak azt, hogy ott lakik Old Nick, aki esténként jön, és olyankor Jacknek a Szekrénybe kell bújni és „kikapcsolni”. A nappalok viszont nagyon mozgalmasan telnek, minden nap van testnevelés, játék a Labirintussal (ami összeragasztott wc papír hengerekből áll) vagy az Erődítménnyel (üres konzervdobozokból épült vár), hét közben mindig van Sikoltozás, de hétvégén soha. Az Ágy alatt lakik Tojáskígyó (üres tojáshéjak felfűzve), illetve Pók, akinek hálóját Anya a következő takarításig nem bántja… Ha Anya nem viselkedik jól, akkor mindketten büntibe kerülnek: napokig nincs villany és friss élelem. Egy ilyen büntetés után kezdi Anya lassan csöpögtetni az igazságot a Kinnről és fogalmazódik meg a menekülés terve. A szökés sikerül, de olyan kihívásokkal kell szembenézniük, amivel maguk sem számoltak…
Szerintem azért sikerült különösen „ütősre” a könyv, mert a rendkívül nyomasztó, beteg világ ábrázolását kizárólag a zsigereinkben érezni, Jack narrációja ezzel éles ellentétben friss, kedves, és elgondolkodtató. Kicsit benne van „A kutya különös esete az éjszakában” naivitása, Jack aspergeres karaktere is erre emlékeztet, de ugyanakkor legalább annyira bájos, mint Nick Hornby: Egy fiúról című könyv hőse. Engem olvasás közben nem zavart sem a szoptatás emlegetése (teljesen meg tudtam érteni, hogy ez Jack számára jelentős dolog, és mivel a történetet ő meséli, nekünk is bele kell helyezkednünk az ő perspektívájába), sem a kisfiú megnyilvánulásai közötti szórás (alapvető nyelvtani hibák a beszédben, viszont felnőttet meghazudtoló gondolatok), egyszerűen beszippantott a történet.
Szeretném azt hinni, hogy ez után egy kicsit jobb szülő leszek, különösképpen az esős novemberi napokon.
