1812. február hetedikén született a valaha élt egyik legnagyobb író, Charles Dickens. Bátran ki merem ezt jelenteni. Nyelve, karaktereinek sokszínűsége, témaválasztásai, erkölcsi szilárdsága mind feljogosítják erre a címre. Az biztos, hogy a világ egyik legolvasottabb írója, és azok is ismerik a nevét, akik soha egy sorát sem olvasták. Vagy ha a nevét nem is ismerik, ismerik a történeteit. Annyi filmváltozat készült a műveiből, jók, kiválóak és fogyaszthatatlanok egyaránt, hogy mindenhova eljutott a híre.
A képen Dickenst körülveszik az általa alkotott figurák. (Robert William Buss képe)
Saját levében révén hozzájutottam egy aprócska jubileumi kiadványhoz. A soproni Artemisz kiadó jelentette meg a Feljegyzések fiatal párokrólcímű kis karcolatgyűjteményt, amely Viktória királynő házasságának évében, tehát Dickens fiatalkorában, a Sketches of Boz idején jelent meg. Kíváncsian vártam, hogy ír-e vajon a szerelmespárokról is a könyvben, mert valamennyi pártípus közül számomra ők a legirritálóbbak. És igen. Benne vannak a könyvecskében ők is. Próbáltam magamat/ magunkat is elhelyezni benne, és úgy tűnik, engem és G.-t talán több párból is összegyúrtak...
Szeretném egy kicsit számba venni, hogyan is alakult ki az a kép, amely Dickensről bennem él, és amely a kiindulást képező komoly kijelentésre ragadtatott. Az Én könyvtárammal kezdődött, amelyben a Copperfield Dávidés a Twist Olivér rövidített változata is benne volt. A Copperfieldet nagyon élveztem, de végtelenül bosszantott, hogy egyszer csak minden végkifejlet nélkül befejeződött: " Határozott léptekkel elindultunk Yarmouth felé. " Ez volt az utolsó mondat, és én úgy éreztem, sosem tudom meg, mi lett Dávid sorsa. Felnőttként akkor tértem vissza Dickenshez, amikor megszereztem a teljes Copperfieldet. A valódi utolsó szavak, Ágnes apoteózisa ma is a legkedvesebb a számomra Dickens minden szövege közül. A Twist Olivérrel viszont úgy voltam, mint a Rómeó és Júliával (OTT: mi az, hogy elveszik egy levél, és ezen múlnak életek? Nem is vagyok hajlandó sem tovább olvasni, sem nézni Mercutio halálánál a drámát.) ITT: mi az, hogy gyereknek nem adnak enni, ráadásul a gyerekek maguk közül áldoznak fel valakit, hogy kérjen még? Eddig jutottam és nem tovább. Később sem lett jobb. Mikor a teljes könyvvel próbálkoztam, ugyanezt éreztem akkor, mikor Olivert kiküldik a nagyvárosba egy fél vagyonnal, és ő éppen összeakad az őket keresőkkel.
A Nicholas Nicklebyt végtelenül élveztem. Maga a fő történet szövevényes, de rendületlenül halad a boldog vég felé. Tele van a könyv komikus mellékalakokkal. van egy vízóra-leolvasó, vagy annak a 19. századi megfelelője, hihetetlen figura. A Szép remények képes arra, hogy főhősei csakis súlyos jellemhibákkal rendelkező emberek legyenek, és még közöttük is vannak jobbak és rosszabbak. Az örökösöket az ifjúság számára átdolgozott, de nem lerövidített formában olvastam (a fordítás és az átdolgozás Ottlik Géza műve). Ebből a könyvből egy tökéletes filmváltozat készült, vagyis olvasáskor őket láttam magam előtt. (Nem baj.) A Két város regénye a kedvencem lett (persze csak a Copperfield után). Mondhatnánk azt is, hogy ez a könyv néha szentimentális, de olyan felvállaltan az, és olyan nagy dolgokról szól, hogy ehhez ez kell. A Dombey és fia legyűrt. Félig olvastam el, a kicsi Paul haláláig. Innen már látszik a vég, hogy ki kit fog megszeretni és elvenni, vagy visszavenni, hogyan múlik el a gyász, de úgy éreztem ennek a súlyát nem bírom el, pihentetnem kell egy kicsit. Az utolsó, félbemaradt regényt, a Edwin Drood-ot befejezte valaki, majd az egészet kicsit leegyszerűsítette. Nyomokban benne van Dickens szelleme, de alig. Ami biztos, ha az író tovább él, akkor elkanyarodik a detektívregény irányába, mint kortársa, Wilkie Collins.
Igazán akkor kerültem Dickenshez közel, mikor Claire Tomalin könyvét elolvastam az író titkos szerelméről. Olyan sok mindenki volt hálás neki, hát úgy érezte, neki is jár valami szép, el is vette magának, és azt hiszem, valóban boldog is volt. Claire Tomalin tavaly jelentette meg teljes Dickens életrajzát, ha a paperback változat megjelenik, ez lesz az, amit el fogok olvasni a piacon lévő számtalan közül.
Nem olvastam még a következőket: Pickwick Clubot, azÓdon ritkaságok boltját, aBarnaby Rudge-ot, a kevésbé ismert karácsonyi kisregényeket, aMartin Chuzlewittet, aNehéz időket, aKis Dorritot, és aKözös barátunkat, amelyet még soha nem adtak ki magyarul. Vagyis ha csak Dickens műveket olvasnék, az is kitöltené az időmet, és akkor még nem beszéltünk az újraolvasásokról, amelyek közül a Karácsonyi ének rendszeres visszatérő (két nyelven, és persze filmen is), és a Copperfield Dávid egyes fejezetei: az első Yarmouth-i kirándulás, Dávid és nénikéje első találkozása, Dóra halála, Ágnes vergődése Uriah Heep menyasszonyaként. Szép program.
Az Európa kiadó már több Dickens-regényt kiadott nagyon szép formában a néhány éve indult sorozatában.